Március elején a SOFI szakiskolájának szervezésében egy különleges találkozóra került sor, amelynek keretében egykori kollégák, igazgatók, tanítók tértek vissza, hogy együtt idézzék fel az elmúlt évtizedek emlékeit. Az esemény apropóját intézményünk 70. születésnapja adta, amely méltó alkalom volt arra, hogy újra összehozza azokat, akik hosszú éveken át formálták és építették az iskola közösségét.
Az összejövetel egyfajta időutazás volt, ahol Csík Árpádné „Mara néni” visszaemlékezései, Ónodi Szabó Virág fotóalbuma révén, Juhász Katalin igazgatónő gondolatai által megelevenedtek a régi diákok és pedagógusok történetei, míg Kálmán Katalin, egykori igazgatónőnk, fiatalokat meghazudtoló lelkesedéssel mesélt a gyógypedagógusi hivatás szépségeiről. Az esemény alatt többször is érzékelhető volt a múlt és jelen közötti kontraszt: a régi idők szenvedélye, elhivatottsága, közösségi szelleme érezhetően mély nyomot hagyott mindannyiunkban, és néha könnyes szemmel hallgattuk az emlékeket.
A szervezők, köztük az asszisztensek és pedagógusok, finom süteményekkel, terített asztallal és nyitott szívvel készültek, hogy méltó módon fogadják vendégeiket. Hálánk jeléül tanulóink által készített ajándékokkal köszöntük meg a jelenlévőknek, hogy megosztották velünk történeteiket.
Az eseményt követő órákban és napokban érkeztek a visszajelzések a résztvevőktől. Kálmán Katalin nagy szeretettel ölelt mindenkit, Juhász Kati néni puszit és sok sikert küldött az iskola közösségének, míg „Torna” Kata vidáman csak annyit üzent: „Köszönöm a tegnapi vendéglátást! Nagyon élveztem.”
A szervező gondolatai talán a legjobban összegzik az esemény lényegét: „… és én is köszönök mindenkinek mindent: a jelenlétet, a termet, a finomságokat… és az asszisztenseknek is a sok előkészületet. EGY CSAPAT vagyunk!”
Kerepeczki Éva a találkozó után ezekkel a gondolatokkal búcsúzott:
„Köszönjük, hogy meghívtatok, akik kitalálták, akik szép ajándékkal készültek, akik sütöttek, akik szeretettel fogadtak, és azoknak is, akik nem is tudták, kik vagyunk, és mégis ott maradtak! Köszi, jó volt, IGAZI volt! Nem mint kolléga, mint ember kaptam jót!”
A rendezvény nemcsak egy visszatekintés volt, hanem egy fontos pillanat is arra, hogy megértsük, mit jelentett és mit jelenthet még a jövőben a SOFI közössége. Az emlékek ereje, a múlt lelkesedése és az egykori pedagógusok, vezetők hitvallása inspirációként szolgálhat mindannyiunk számára.
Harmadás Anita, Harmatos Edina, Balján Gergely
